A szokásos kezelés a gyógyszert, leggyakrabban a dopamin és a noradrenalin elérhetőségét növelő pszichostimulánsokat, viselkedésterápiával kombinálja; vannak nem stimuláns lehetőségek is, például az atomoxetin vagy a guanfacin. Kisgyerekeknél általában viselkedési beavatkozással és a szülőkkel végzett munkával indulnak, a napirenden és a motiváción dolgozva; felnőtteknél terápiás támogatás és a napszervezés megváltoztatása társul hozzá. Ezek szilárd bizonyítékokkal alátámasztott beavatkozások, és továbbra is ezek az alapok.